Vizsgák

Ma nagyon sokat vizsgáztattam. Például a (nem mondom meg melyik) hittudományi egyetemen. Persze retorikából. Voltak remek vizsgázók. Egy lány például az országban először szépen elmondta a teolingvisztikát (most jelent meg a könyv, amelyben szerepel, azelőtt ebből senki sem vizsgázott). Egy fiúnak nem ment. Kicsit beszélgettem vele, mondja oké, okés, rendben. Kap egy elégségest, szupi, mondja. A teremben még két lány van. Mondom, hogy majd a szószéken is szupit fog mondani? A két lány összemosolyog. Aligha fog szószékre lépni. Már a saját egyetememen izzadok tovább. Most kezdődtek az első MA szakzáróvizsgák. Az alkalmazott nyelvészeten elnök is vagyok. A hallgatókat ismerem, én vettem fel őket, rokonszenvesek.  A bizottság kicsit széthúz, de alapvetően jó jegyek születnek 3-5 között. Amikor felolvasom a jegyeket, érzem, hogy lesznek elégedetlenek. Később tudom meg, az egyik 3-ast kapott lányt fel kellett mosni, pontosabban a rendes csoporttársai elvitték meginni egy sört. Abban biztos vagyok, hogy a bizottság egyetlen tagjában sem munkált rosszindulat. Sokféle szempont keveredett. Van-e valami/elég elmélet a dolgozatban, és van-e valami eredmény? Mennyire ismeri a szakirodalmat? Formailag milyen? Elég merész gondolatai vannak, de ha ennyire merészek, akkor elég alaposak-e? Ha ez a felelet négyes, akkor a másik már nem lehet az… Nem könnyű. Különösen akkor, amikor a vizsgát megszakítja egy kétórás dékáni értekezlet. Amelyen végre kiderül, hogy mivégre is van az átalakítás. Óraszámcsökkentés! Egy kicsit vitatkozom, majd vissza vizsgára, derűvel, hiszen itt hallgatóink életének legfontosabb eseményéről van szó. S közben az egyetem alattunk recseg-ropog. A termekben szinte elolvadunk a hőségtől. Néhány éve az államvizsgákra még betettek egy üveg ásványvizet. Most magunknak hozzuk, semmi gond. A papírt is magunknak hozzuk, én a számítógépet is, tehát a víz tényleg nem gond. Szappan még van a mosdóban, de én már bekészítettem egyet. A saját mobiltelefonomat használom, jelzem azoknak, akiknek a cég fizeti. Nem baj, mi szeretjük a munkánkat, a hallgatóinkat. A fiúk egy része zakóban jött. Mondtam nekik, vegyék le, én már föl se vettem. Tegnap, a híradó szerint a színész tárgyalásán a bíró kiküldött egy neves színészt (egy rózsaszínű ruhás fiatalembert), hogy köpje ki a rágót. Ja, ezek után az „okés, tanár úr” teljesen rendben.