Készülünk a Talpfák 2. kötetre, újabb epizódja készült ma el vasútnéprajzomnak: a vasút szerepe a Partium életében. Közlés előtt még előadom jövő héten Csengeren az O’sváth-házban. A vasút nemcsak egy közlekedési eszköz, hanem a környezetet átalakító technológia: van saját világa, antropológiája, kommunikációja (hirdetés), nyelve, humora; kulturális javakat közvetít; szép egységes építészete, restijei ételeket hoztak divatba (zónapörkölt, fröccs, szódás málna). Nagyvárad egy centrális és egy gyűrűs vasútszerkezet kereszteződésében fekszik. A trianoni szerződés, melyet nagy mértékben (a határok 43%-ában) befolyásoltak a vasútvonalak, a perifériára tolta Váradot, a romániai és a magyar (Csonka-)Bihart. 8 vasútvonalából csak 6 maradt meg, további kettő csonka, tehát csak 4. A vasút Trianonja: 48 határkereszteződés, 22 félbevágott (megszűnt) vasútvonal, 8 csak teherforgalommal járható át, és csak 18 személyvonattal. Olykor vasútállomást is kettévágtak: a Partiumban Kötegyánt éppen a váltóknál. A határ túloldalon pedig létrejött a „kisantant-körvasút”. Miközben kutakodom, gyűjtöm az anyagot, megörvendeztet, hogy „kötöttpályás” barátaim, a vasútbarátok mennyi lényeges adatot hoznak össze, történeteket, képeket, térképeket, állomás- és vonaleírásokat. Fölelevenítik az indóház (vasútállomás) szót, most tanultam meg a szobormozdonyt (műemlék mozdony), valamint a váradiaktól, hogy az állomás felett haladó gyaloghidat repülőhídnak nevezik.
