Konferenciáról konferenciára járunk. S bár szélesebb körben: nyelvészet, néprajz, szemiotika, művelődés-, társadalom-, irodalomtörténet… – feltűnő, hogy szinte mindenhol ugyanazok vannak. S még feltűnőbb, hogy nincsenek fiatalok. Egyetemisták egyáltalán. Esetleg egy-két idősebb doktorandusz, poszdoktorandusz, illetve a pc-eredményeként: (poszt)doktoranda. Évek óta figyelem ezt. „Csak úgy” szinte már csak az öregek ülnek be egy-egy konferenciára. Ha ők elmennek, ez a műfaj is véget ér… – Persze vannak kivételek. Hétfőn a Magyar Nyelv és Kultúra Nemzetközi Társaságában szerveztünk 56-os emlékezéseket (főleg a határon túli regényes-tragikus eseményekről). A műsor végén nyolc bolyais remekbeszabott irodalmi estet produkált. Szinte mindig hívok-viszek magammal a konferenciákra egyetemi hallgatókat. Balassa Ivántól tanultam, aki így „ragadott magával” minket, s oltott be örökre tanári, tudományos, közéleti elköteleződéssel. De ha tudatosan nem szervezzük, nincsenek fiatalok. A fiatalok valahol máshol vannak…
Itt hozzászólhat!
nov
10
