Ma Vácott volt előadásom. Vác és a Dunakanyar fáradhatatlan nyelvőre, Dóra Zoltán tanár úr hívott meg (mostanában lesz két hetes, azaz 77), nem először. Egykori katonatársam, legjobb barátom vitt el autóval, merthogy kedvese éppen ott dolgozik, tőle értesült róla. 54-en jöttek el, Miklós megszámolta. Voltak tizenévesek, egy kevés huszon-harminconéves, egy apuka a kisfiával, azután magyartanárok és nyugdíjasok. Roppant megtiszteltetés minden egyes ember, aki veszi a fáradságot, és eljön egy ilyen előadásra: Új jelenségek a magyar nyelvben, 2016. Érzékenyek a nyelvi változásokra, szeretnék tudni az okokat, kíváncsiak egy nyelvésznek a véleményére. Azt hiszem, jó az a világ, ahol indulatok nélkül, „csak úgy” lehet nyelvi kérdésekről beszélgetni, esetleg nevetni, feloldódni. Dóra Zoltán tanár úr működteti A Magyar Nyelv Barátainak Egyesületét, fáradhatatlanul. Rovata van a Váci Polgárban. Megköszöntem neki és a Katona Lajos könyvtár munkatársainak a szervezést, Dóra tanár úr azért hozzátette: Kiss Jenő előadásán százan voltak! Na jó, nekem is tanárom volt Jenő tanár úr, értem!
