Neveletlenek

Ugye csak én gondolom, hogy baj van a közneveltséggel? (Nem a közneveléssel, Isten ments, az rendben van.) Tíz évvel ezelőtti az információm, hogy a közoktatási minisztériumba levelek tucatjai érkeznek, a tanárok az iskolákban tehetetlenek és ezt jelzik az oktatásügynek. Biztos téves ez az információ (bár egy azóta nyugdíjba vonult osztályvezető mondta). Viszont friss az információ, hogy egyes iskolákba nem lehet tanárokat találni. Persze elmegy egy-egy érdeklődő, de hamarosan feladja. Például egyik tanítványomat (nem hiteles az információ, biztos csúsztatás) azzal fogadták az egyik iskolában: Egy hét alatt kicsináljuk, tanárúr (azért írom egybe, mert hallgatóim egybeírják). – És akkor a közneveltségről: a 7-es buszon egy férfi körömcsipesszel vágja a körmét, a maradék minden irányba repül. Egy nő fésülködik, maradék haját gondosan leszedi a fésűről. Egy anya két gyereket is felhoz babakocsiban, közben káromkodik, önmagát nevezi gyermekei előtt prostituáltnak. (Na jó, átvitt értelemben.) Két tinilány hangosan olyan testrészeket hoz önmagával összefüggésbe, ami neki nincs is. A Széchenyi szaunájában egy férfi otthonosan borotválkozik, a szakállmaradék a csempére kerül. Az öltözőben a terem közepén csavarja ki valaki a fürdőruháját (majd föltörli a személyzet, azért vannak). (Tegnap) egy évfordulós ünnepségen vagyok a vidéki könyvtárban: valaki behozza a kutyáját. Amikor tapsolunk, a kutya elkezd ugatni. (Nyilván ez is torzítás, nem is láttam, csak kitaláltam.) Láttam már kutyát a 7-es buszon, ülésen a gazda mellett. (Miért szólnánk rá, vannak állati, de még inkább emberi jogok.) A csodaszép, új buszokon szűkebbek az ülések. Természetes, hogy a legtöbben két ülésen terpeszkednek el. Vagy ha nem, akkor az egyikre pakolnak. (Én már csak jó állóhelyet keresek, nem ülök le.) És az is helyénvaló, hogy rollerrel szállunk fel a buszra. (Nem baj, ha mások átesnek rajta, meg egyébként sem szól senki, ahogy a sörözőknek, fagylaltozóknak sem). Az aluljárókban minden diktatórikus (parancsuralmi!) és minden empatikus hozzáállás ellenére, esznek-isznak, dorbézolnak, alszanak és szükségüket végzik (természetesen az emberi jogok jegyében). S az is természetes, hogy nem válaszolunk egy ímélre (levélre). Minél magasabbra kerülünk, minél inkább lenne ezzel kapcsolatban  felelősségvállalás, annál kevésbé. Jobb figyelmen kívül hagyni, jobb hallgatni. – Így van ez rendjén. Egyedül csak én gondolom, hogy baj van a közneveltséggel. S mivel egyedül csak én gondolom, az a helyes, ha elhallgatok.