Az egyetemen, ahol gyakran megfordulok, van egy klubszoba. Abban üldögél egy magányos fiatalember. Köszönök neki, nem köszön vissza. Előfordul néha, hogy előre köszönök a hallgatóknak, s nem köszönnek vissza. Nem udvariatlanságból. Talán azért, mert valóban nem ismernek, vagy azért, mert nem tudnak köszönni. Igaz, olykor én sem veszem észre, ha köszönnek. De nálam lassan már lesz fölmentés. Másnap is ott ücsörög a diák a klubban, netezik. Megszólítom. Kiderül, nem tud magyarul, erasmusos diák. Nem nagyon ért semmit, nincsenek barátai, nem megy be előadásokra, itt netezik. Gondolom, otthon meg elszámolja, hogy egy tartalmas félévet töltött Európában, Erasmusszal.

Itt hozzászólhat!

Megosztás