A solymári Cédrus Táncegyüttessel a magyar nyelv napi rendezvényünkön ismerkedtem meg, lenyűgöztek. Ma este a Vigadóban karácsonyi gálaműsort adtak. Szép volt együtt látni a végén, meghajláskor, tapsban a legkisebbeket, a kisebbeket (ők a csillagok: „Mindent körüláll a csillag”), a nagyobbakat (utánpótlás) és a profikat. Korán fölfedeztem magamban, hogy a néptánc mennyire lázba hoz (sajnálom, hogy három középiskolai népi életképünk kezdetleges táncai után nem kötöttem szorosabb kapcsolatot a néptánccal, igaz hallgattam az egyetemen Martin Györgyöt), de mindig érzem, hogy a véremben van. (Valami azért hajtott a néprajz felé, s érdeklődésem jelentős része ott is ragadt.) A néptáncban ugyanazt értékelem, amit a népzenében: föltárni, éltetni a hagyományt, és megújítani. A bartóki program. (Beszélek is a héten erről Temesi Ferivel.) Nagyon tetszett minden, különösen a Bonchidai táncok, az Eleki táncok, de a csúcs mégis a Turáni induló és a Skandálás volt… Igaz, ezeket ismertem, ezekben látom a nekem nagyon tetsző hagyományból való továbblépést, ráadásul a zene és a költészet szerves kapcsolatát. (Művészeti vezető: Lőrincz Beáta, Varga Zoltán)
Itt hozzászólhat!
dec
20
