Ciszterna és forrás

Török Gábor József Attila-elemzéseire, általános, a művészeteket összekapcsoló stíluselméletére már korábban is felfigyeltem, azután az Egy autonóm ember (Szeged, 2011) című emlékkötetből megismertem életét. Török Gábor 1956. november 4-én lehúzta a WC-be párttagkönyvét,  szegedi főiskolán Kádár kiejtését kritizálta, ez állítólag Kádárig eljutott, 1972-ben szembekerült a főiskola vezetésével, 1977-ben leszázalékolták. A főiskola 1989-ben rehabilitálta, 1992-ben elnyerte az MTA doktora címet, 1996-ban meghalt. Műveiből egy zseniális gondolkodó tűnik elő. – Grétsy tanár úr hívta fel figyelmemet a Ciszterna és forrás című, halála után Nagy L. János gondozásában megjelent kötetére. (Szerinte Török – zseni.) Giovanni Pisano Pistoiában található szószékének kismonográfiája ez, 174 oldalon. Saját pénzén látogatta ezt  templomot, szószéket, fényképezte, elemezte. Megállapította a „távlati rövidülés”, rövidüléskiegyenlítés elvét (a szobrokat alulról nézve komponálta meg a szobrász), az eurithimiát, a távlati művészi arányosítást (a dolog azért érdekel, mert van különbség a népművészet és a reneszánsz óta gyakorolt perspektívák között, s ez – szerintem – hatott Bolyai Jánosra is). Szemiotikai (számszimbolikai) elemzéssel közelíti meg a bibliai események ábrázolását (pl. hármasságok), jelentésbeli kapcsolatokat keres (a kultúrákat, kultuszokat áthidaló poliszémiák), fölfedez a az ábrázolások között egy cselekvéses (drámai sort), s végül a stíluskorszakok egymásba csúszásáról értekezik. Előkerül a szószék retorikai szerepe is. A könyv címében William Blake sorai szerepelnek: „A ciszterna tartalmaz, a forrás túlárad”. A lángész több a nagy művésznél… Erre bizonyíték Pisano szószéke… Szobor, jelkép, jelentés, nyelv… pompázatos egységben. Török Gábor élete, egy autonóm, csak a megfelelésért beilleszkedni nem akaró élete, a magyar Messiások példája… Meg kellene ismerni, helyére kellene tenni.  (JGYF kiadó, Szeged, 1998. 174 oldal.) Köszönöm Nagy L. Jánosnak, hogy elhozta nekem a könyvet.