Van egy térkép, amely azt mutatja, hogy hol, milyen arányban születtek tudósaink. Persze Budapest vezet, majd következik Debrecen és Szeged. De rögtön a harmadik helyen (80-150 született tudóssal) áll Pécs, Miskolc és Szombathely. Szombathely ezek szerint földrajzilag a harmadik legjelentősebb helye tudósaink szülőföldjének. Tudtam, éreztem. Bár hosszú időre csöndes, majdnem zárt határközeli várossá vált a vasfüggöny mellett, de azért tudni kell, hogy Széchenyi István itt érettségizett – innen indult a reformkor, ahogy egyik kollégám mondta. 1921-ben majdnem lett egyeteme Szombathelynek, a pozsonyi Magyar Királyi Erzsébet Tudományegyetemet fogadhatta volna be – ír erről szép tanulmányt Katona Attila a Vasi Szemle 2001/5. számában, végül Pécsett telepítették le. Végülis 1960-ban tanítóképző, majd tanárképző főiskola létesült a városban. A Berzsenyi Dániel Tanárképző Főiskola országos hírre tett szert. Utóbb már egyetemi képzései is voltak, amikor 2007-ben Savaria Egyetemi Központ néven, három karral kapcsolódott a Nyugat-magyarországi Egyetemhez. És van még más felsőoktatási intézmény is a városban: pl. egészségügyi főiskola. Tényleg meglepő, hogy a ma „tyúkokkal alvó városnak” csúfolt Szombathely óriási szellemi központ volt, annyi jelentős tudóst adott, nevelt. Pl. a nyelvész Kresznerics Ferenc, Pável Ágoston, Bitnicz Lajos, Nagy János, Országh László, Hadrovics László, az irodalmár Bárdosi Németh János, a költő Weöres Sándor, Szelestey László, a népzenekutató Békefi Antal, a pedagógus Pető András, a helytörténész Géfin Gyula, az Afrika-kutató-fölfedező Magyar Lajos, a sivatagkutató Almásy László, a festő Derkovics Gyula, a lapkiadó Kultsár István, a kémikus Náray-Szabó István, a színész Márkus Emília… Voltak és vannak kiváló várospolitikusai is, akik a századfordulón (Géfin Gyula) vagy a szocializmusban rengeteget tettek a városért. Hogy ma is értelmiségvonzó szerepe van, az pedig főként egyetemének köszönhető. Az Életünk és a Vasi Szemle országos hírű. 2010-ben végre létrejött állandó színháza, a Weöres Sándor Színház. 2008-ban létrehoztuk az egyetemen a Hadrovics László Szláv Doktori Iskolát: egy olyan városban, amely konkrétan a – Pusztay János emlegette – Borostyánkőúton fekszik, amely összeköti északot déllel, nyelvek, kultúrák metszéspontjában van (szlovén, horvát, német, magyar). A MAB tartalmilag jónak értékelte, de elbuktatta. Pedig az országnak életbevágóan fontos lenne a regionális kulturális-tudományos központok létrehozása. Pusztay János statisztikákkal mutatja ki, hogy az ország tudományos potenciálja teljesen „eldőlt”, Nyugat-Magyarország szörnyen alulreprezentált.
De a térképek nem hazudnak. Szombathely szüli és neveli a tudósokat, akiket azután magába szippant a nagyvilág. A MAB meg üt egy nagyot a vidéki értelmiségen. Jövőre lesz tíz éve, hogy második szülővárosommá vált. Először 16 évesen jártam itt, azután édesanyám a közelbe költözött, s egyre gyakrabban, végül is a BDF, majd az NYME lett az az oktatói-hallgatói közösség, amelyet megszerettem. Szombathelynek légköre, hangulata van, s amint megpillantom az IC-ből a várost és a mögötte lévő Alpokalját, mindig valami fennkölt érzés fog el. Szombathely, ahogy egy hallgatóm mondta, Bathely, a magyar értelmiségképzés egyik fellegvára, de tenni is kell, hogy az maradhasson.
Itt hozzászólhat!Tags: BDF, NYME SEK, Pusztay János, Szombathely
