A külügy óv Kolumbiától: elrabolnak váltságdíjért, kirabolnak, legyen nálad mindig egy kis pénz, add oda, ha követelik, mert leszúrnak. Tarts magadnál kamu bankkártyát. Na jó, akkor vettünk biztonságos pénztartót (egy napig viseltük), és szétosztottuk különböző helyekre a pénzünket, bankkártyánkat. És egy hónap alatt senki sem akart bántani. Ellenkezőleg: mindenki nagyon kedves, segítőkész volt széles Kolumbiában: az ecuadori határtól a Karib-tengerig. – Az expedíció célja ezúttal is a prehispán (korrektül: régi amerikai) kultúrák megtekintése. Az ecuadori határnál lévő San Agustinig busszal mentünk Bogotából: itt egy 5 ezer (?) éves indián kőkultúra van, nagy területen temetkezési helyeken felállított hasonló stílust, de sok egyediséget is mutató kőszobrok. Hasonlít például a nagy, állatokra jellemző szemfog és a kéztartás: a kézben rendszerint van valami, az egyik szobron állítólag kávéscsésze. Az 1930-as években figyeltek föl először ezekre a szobrokra. – A másik célpont a Karib-tengernél lévő Santa Marta közelében lévő 4-5 ezer m magas Sierra Nevada hegység, amelyben 1972-ben madármegfigyelők egy ezeréves indián városra bukkantak (a sírokat kifosztották). Csak 70 km-es gyaloglással lehet megközelíteni és csak rövid ideje, hiszen korábban a gerillák uralták a terepet. Ide vezetett az expedíció, mely valóban életem legmegterhelőbb élménye volt (nem is volt nálam idősebb körülöttem). Találkoztam indiánokkal is. Az indián város elérése előtt, már nagyon távol a civilizációtól magamban számot vetettem életművemmel. De úgy látszik, kaptam még egy esélyt. – Kolumbia – ahogy írtam – rendkívül barátságos. Pedig egy kukkot nem beszélnek idegen nyelven a spanyolon kívül. Bogotá belvárosa az általam látott latin-amerikai városok közül a legszebb, de mindenképpen a legbiztonságosabb város. Volt egy okos városvezetője, csodát művelt. A tengerparti Cartagena, luxushajók kikötője már olyan turisztikai látványosság, hogy inkább elmenekültem. Elmentem viszont a Santa Martától 70 km-re található Aracatacába, García Márquez szülőhelyére. Magammal vittem a Száz év magányt, a „magányt” ráadásul vissza is hoztam, velünk marad mindörökre. Még fogok mesélni, ha olvastok… – Az útról folyamatosan beszámolok, és talán tíz év múlva, egy újabb Körbejárt Föld című könyvben részletesen is írok.
Első fényképek a Facebookon („az ördög találmányán”, SL), itt:
https://www.facebook.com/geza.balazs.752/media_set?set=a.10155020203234252.1073741836.788314251&type=3,
illetve ennél egyszerűbben: https://www.facebook.com/geza.balazs + egy kis keresés
Itt hozzászólhat!
