Az örökmozgó volt kétszeres miniszterelnök most a pártját kívánja felrázni. Oldás és kötés című írásában sok megfontolandó van. Egy részével egyet lehet érteni, pártos megjegyzéseivel vitatkozzanak párttársai. Persze távolító ereje van a szerző nevének. Bevezetőjében a nemzet leírását adja: mitizált, idealizált közösség, olyan, mint alkotó tagjai, vannak szeretetre, tiszteletre és felejtésre méltó elemei. Aktív formálója a nemzeti elit, amely a rendszerváltás után kettészakadt: „A polgári Magyarország néz farkasszemet a nemzeti Magyarországgal. Egyelőre nem látszik kompromisszum.” Előjön a haza és haladás ellentéte, vannak benne hiteles, őszinte reflexiók („A választók csalódtak az elmúlt húsz év kormányaiban, köztük a mi kormányunkban is. Értem a választókat. Nem keresek mentséget.”, „Őszöd deformálódott kísérlete”, „Mi politikusok benne élünk egy hazug világban. Nincs olyan parlamenti választási kampány, amit képviselőnkénti egymillió forintból lehetne finanszírozni”). De főként ezért idézem: „A baloldal nem egyik vagy másik társadalmi csoport érdekképviselője. A baloldaliság társadalmi mentalitást, kultúrát jelent. A munka tiszteletét, az erőfeszítés megbecsülését, a szabad gondolkodást és identitásválasztást, a másikért érzett felelősséget. A munkással vagyok, ha főnöke túlmunkára kényszeríti, de szembeszállok vele, amikor veri a feleségét. A diákot támogatom, ha tanulni akar, de szembemegyek vele, ha este kokaint vásárol. Támogatom a munkanélkülit, de nem nézem szótlanul, ha miközben felveszi a segélyt, feketemunkát vállal…” Azért idéztem, mert ezek tisztességes mondatok, de – tegyük hozzá – nemcsak a baloldal jellemzői. Pontosan az hiányzik a mai magyar közéletből: hogy felismerjék, hogy egy nemzetnek nem lehet két antagonisztikus „elitje”, felelős gondolkodó rétege. Illetve vannak már, akik fölismerték, sőt tenni is akartak, de érdektelenek maradtak. A halk szavúak sajnos érdektelenek. Meg talán jó is karbantartani a lövészárkokat. Az igen-nem gondolkodás egyszerű, világos, gyors, az is-is gondolkodáshoz időre, energiára van szükség. Ma pedig se idő, se energia. Sokak szerint fölösleges értelmiségi nyavalya. Gyurcsány írásának jó mondatait beárnyékolja működése. A szavak és tettek nincsenek összhangban. Ez a vitairat a párt belső ellentéteire utal, és ezért kötelezően ellenségképet is fest. Bár kétségtelenül van metanoia (megtérés), ez az írás még nem az. (Korábban Gyurcsány egy-egy sorát nyelvészetileg ízekre szedtem, meglátásaimat az idő igazolta. Sajnos.) Mindezek ellenére én minden olyan mondatra figyelek, amely a nemzet alapvető érdekeiről, értékeiről szól. Ebben nincs bal és jobb. A magyar nyelv és kultúra például az a kapocs, amely abszolút és tartós összekötőerő, valahol ezt nevezném nemzeti minimumnak. A rendszerváltás öröme csak akkor teljesedhet be, ha ezt megértjük, és naponta teszünk érte.

Itt hozzászólhat!

Megosztás

Tags: