Kecskeméttől Budapestig – vonaton. Átellenben egy hajhálót viselő, kedves nagymama ül, horgol. Húsz éve nem láttam senkit horgolni a vonaton. Mellette egy kislány, unoka lehet, halkan beszélgetnek, nem hallom. Csak ordítozós, telefonálós, hangos filmet néző emberek utaznak újabban a vonaton. Csönd van, nyugodtan tudok olvasni. Néha körülnézek a szokatlan nyugalomban. A nagymama és az unoka egy szeletelt sárgarépát eszik. Majd kimennek, otthagynak mindent, a horgolást, a táskákat… Ma már nem szokás csak úgy otthagyni a vonaton valamit. Pest felé közeledve, kilesnek, Kőbányán szállnak le. Mintha nagymamámat látnám. – Kecskeméten Székelyné Kőrösi Ilona (Katona József-emlékház) két könyvet adott nekem, azokat nézegetem. Kecskemét anno, régi fotókon (2006), A Fantó fotó Kecskeméten. Egy fényképész dinasztia emlékére (2014). Végigfotózták Kecskemétet. Bájos családi képek, esküvők, barátok, egyletek, népmulatság, aranyos gyermekek, fess fiatalemberek, csinos lányok, szép frizurák, finom ruhák és sok mosoly. S a fényképész család összes tagjának halálozási dátuma: 1944. A fényképek fölerősítik a hatást. A könyv igyekszik emléket állítani: „Életművük kulturális örökségünk része”.
Itt hozzászólhat!
márc
3
