Mindenki próbálkozik, latolgat, tervez, álmokat kerget. Mi leszek, mi lehetnék? És azután egyszer visszanézünk: Mi lehettem volna… Temesi másként teszi fel a kérdést: Miért nem lettem? Jós, katona, angoltanár, focista, klubvezető, tévéarc, szakács, kertész, no meg Kertész Ákos, Boncz Géza… S mindegyik “miért nem lettem” személyes történetekből, emlékekből, no meg szállóigékből, filozofikus megnyilatkozásokból, olvasmányokból, nyelvi tréfákból… kerekedik ki. Irigylem Temesi őszinteségét, szókimondását. Csodálom történetszerkesztését, sűrítő készségét: néha kétszer neki kell futni egy mondatnak – miből is következik ez? mit akar ezzel mondani? Temesi történetes (sokszor jelenetekké formált) kisesszéi olvashatók terápiaként is: a jósors és a balsors szomszédok (10). Egyes életesemények visszatérnek korábbi művekből: ÍME = írtam már erről (27). – Közben eszembe jutnak a saját “miért nem lettem?” sztorijaim. Miért nem lettem: hivatásos néprajzkutató, zsámbéki tanár, párttag, agit.-prop. titkár, svájci vendégmunkás, külföldi vendégoktató, ilyen-olyan talmi pozíciók betöltője… Temesivel zárom: Láttam a jövőt. Olyan, mint a jelen, csak hosszabb. (192). Én ezt írtam volna: rosszabb. (Temesi Ferenc: Miért nem lettem… L’Harmattan, Bp., 2014. 207 oldal.)

Itt hozzászólhat!

Megosztás