Romantikus mesének gondolnánk. Akkor lássuk! Bölcsesség, kegy: Buda király megosztja öccsével a uralkodást. – Ármánykodás: Detre tanácsa, fondorlatai. – Hatalmi harc: „Hatalom, mint a víz, vagy apad, vagy árad, / Soha középszerben tespedve nem állhat”. – (Bibliai?) testvérharc: „Etele és Buda együvé nem férnek”. – Az asszonyok vetélkedése, cselszövése, hajbakapása: „Ne taníts gyermekkel te bánni, te meddő!” – Durvul a helyzet, nő a feszültség: Etelét én tettem, a micsodás, azzá; / Etelét én köptem…” – Megosztó érdekek: „Ezt arany ingerli; kapdos amaz újon; / Ez rászületett, hogy követ egyre fújon; / Ezt hajtja irigység, vad epébe mártott; / Hő vére amannak üt örökké pártot” – Drámai fordulatok a testvérharcban, Isten kardjának elrablása, Buda meggyilkolása, s ekkor Isten megjövendöli a hunok végét: „Ám ha ura Isten, jól látva egéből, / Húnokért egy könnyű csordula szeméből; / Jaj! betelik, mondá, már íme betelnek – / Népe jövendői számlálva Etelnek”… Romantikus drámai fordulatok (felvillant valamit, ami később drámává fejlődik), végzetes érzelmek, pontos lélektani áranyalás. Olykor Arany közbeszól: „Alszik az én szolgám, Etele hős mélyen; / Most kell, hiu álmát hogy jobbra cseréljem” (Mintha Makkai Sándort olvasnám…) Moravcsik Géza szerint a mű olyan illúziót kelt bennünk, mintha egykori hegedős mondaná… – Lehet, hogy összerakható lenne mégis a magyar eposz?
Itt hozzászólhat!
