Már ős-széchenyisnek számítok én is, ha hozzáveszem, hogy édesapám is néhányszor elhozott ide. Kisebb megszakításokkal régen járok ide, évek óta minden héten: leúszom az 1000-1500 métert. Szeretem. Rossz látni, hogy mennyire vezetetlen. A lépcsőkre fehér törülközőket tesznek (hogy ne csússzon), azután nyilván ezt adják a vendégeknek. Télen a kihúztak mindenféle terelőszalagot, hogy el ne csússzunk, igénytelen. Valami mindig nem működik.  A héten az egyik szauna, illetve az élménymedence nagy részében a vízsugarak. Az öltözőszekrények során évek óta nem járhatott vezető, mert én bármelyik nap száz hibát tudnék neki felmutatni. És ennek ellenére csapatostul jönnek a külföldiek, tetováltak, szelfiznek, kiabálnak. Magyar szó alig hallik. Ordítanak spanyolul, olaszul, franciául, oroszul. Az egyikre ma rászóltam, ne ordítson. Papucsot persze nem hoznak, gondolom, meglesz az eredménye… A többség nem hoz úszósapkát, így az úszómedencébe nem mehet, ezért nekünk nyugodtan lehet úszni. Olykor becsámborognak úszósapka nélküliek – az úszómestereknek senki sem tanította, hogy hogyan kommunikáljanak velük. Sajnos többnyire a kevéssé művelt közönség jön Magyarországra bulizni, s egyik célpontjuk a Széchenyi. Ha reggel jövök, még jó, mert ők akkor még alszanak, de délután (mint ma délután) egyszerűen borzalmas… S persze akad néhány magyar bunkó is: aki a szaunában borotválkozik, vagy izzadtságát másokra locsolja (kaptam ma én is), az öltözőben nagy büszkén lógázza, s láttam (itt is megírtam), amint a hajszárítót a seggébe dugja… Bunkósodik a világ. Ma nagyon rosszul vettem mindezt, talán azért, mert éhes is voltam. Úszás után ettem egy tepertős kenyeret hagymával, ittam egy paradicsomitalt. A víz jó, a Széchenyi vezetetlen, az emberek borzalmasak… (A belépő nekünk már alig megfizethető, a nyugatiaknak nevetséges. A Széchenyi hazánk büszkesége a hágai Europa-parkban, én pedig szégyellem.)

Itt hozzászólhat!

Megosztás