Vasútkeringő

Az erdélyi vonatok Szolnok és Budapest között Újszász felé mennek és a Keleti pályaudvarra érkeznek, így legalább félórával hosszabb a menetidő. Ma Szolnok után azon kapom magam, hogy nem döcög a vonat, s balról egy fényes állomás fut el. Ez a vonat ezek szerint Cegléd felé megy. (Általában a vágányok zajából is tudom, hogy merre járunk, vasútbarát vagyok.) Akkor viszont nem a Keletibe, hanem a Nyugatiba megyünk, de leszállhatok Zuglóban, az nekem jó. Gondolom. Közeledik Pest. Ferihegyen átrohanunk. Ez furcsa, itt minden vonat megáll. Kőbánya-Kispesten is átrohanunk. Dürrenmatt vezető nélküli vonata jut eszembe, meg hogy ebből itt jegyzet lesz. Fut velem egy rossz… Zuglón is átrohanunk… Vajon a Nyugatiban megáll? Nem. A Nyugati előtt balra tér, rossz vágányokra, ekkor már tudom, hogy mi a tervük velünk. Rákosrendező hátsó, kopott vágányain csikorgunk, majd ráfordulunk a körvasútra. Ha most megállna, majdnem otthon lennék. Körbejárja Zuglót és Kőbányánál rátér a Keleti felé vezető vágányra. Alulról keresztezzük a Nyugatiba vezető vonalat, ahol 20 perce haladtunk. Mindig szerettem volna Budapest vasúti vágányain utazgatni. Csaknem százéves a terv, hogy valahol a két vasútvonal kereszteződésénél, Kőbánya határán egy nagy átmenő pályaudvart hozzanak létre.