Az Úr komédiásai

Előbb személyesen: édesapám életműve az Assisi Szent Ferenc legendáit tartalmazó Jókai-kódex latin szövegeinek felkutatása és a kódex nyelvészeti kiadása (1981). Gyermekkoromban sokat hallottam otthon Szent Ferencről. Azután Zeffirelli filmje: a Napfivér, Holdnővér (1972)… És most a Nemzeti. … – Kilépni a komfortzónából, észrevenni az emberi, társadalmi bajokat, változtatni akarni. Hogyan? Felismeréssel? Hívással? FERENC! Kié a hang? Új utat kezdeni, közben elbizonytalanodni: Adj jelet, Istenem! De a válasz csak belülről jöhet. S mi van, ha az elszámoláskor ezt rikácsolja a Kísértő: Nincs lélek, nincs Isten, nincs semmi…? A csodás történetek Bozsik Yvette rendezésében a szavakon túl fantasztikus koreográfiában jelennek meg. A legendás eseményekhez 20. századi kiegészítést fűz a flamand szerző, Michel de Ghelderode: már nem kellenek szentek, győzött az intelligencia. Hihetetlen: a mű a 20. század elején született (1926-ban Szent Ferenc halálának 700. évfordulójára), időszerűsége a 21. század elejére fokozódott, mert a modern világ legnagyobb veszélyeire: az óriási társadalmi és lelki szakadékokra figyelmeztet. – Bozsik Yvette társulatával, társaival (díszlet, jelmez, fény, technika, zene) óriásit álmodott. Ilyen szöveges-énekes-táncos-animált koreografált színmű még nem született a Nemzetiben. Szent Ferenc szerepében Bakos-Kiss Gábor – különösen szép orgánumával – ugyanúgy leköti a figyelmet, amikor egymaga van a színpadon, mint amikor a látványosan röpködő angyalkák kápráztatnak el. A színészek remekelnek, bekapcsolódnak a táncba, és (!) szépen, érthetően beszélnek! A halált és Istent játszó Nagy-Kálózy Eszter, a két szerepet (az ügyvéd és az ügyész arcát gyorsan váltva) alakító, ugyancsak jó orgánumú Fehér Tibor, az énekesnőt és angyalt formáló Tompos Kátya, a zord apát és a züllött alkoholistát alakító Varga József. Megrázóan erős jelenet Ferenc halála, a Kísértő szerepében: Nagy Mari… Lenyűgözően egyszerű, de fényfestéssel és háttérrel módosított épületromokat, égi tájat, végül egy bálteremet mutat a díszlet. Lenyűgöz a színpadtechnika, a táncoló és égbe röppenő angyalok, a halál futószalagja, a valódi nézőkkel (velünk) szembeforduló, majd kiürülő színpadi nézőtér, s az utolsó néző: Szent Ferenc – akire egy pillanatra rávetül a reflektor, s aki MINKET néz… És most biztosan lehet tudni, hogy ez a VÉGE. (Nemzeti Színház, Az Úr komédiásai, koreográfus-rendező: Bozsik Yvette, febr. 25., márc. 28. többet erről a Nemzeti Színház Magazinjában.)