„Én ez avart jártam, tünődve megálltam, Egy régi levélen ezt írva találtam” (Arany: Buda halála) – „Gyalog indultam el, idestova négy évtizeddel ezelőtt, első néprajzi gyűjtőutamra szülőfaluból, a Bihar megyei Bárándról… Azóta változatlan szeretettel, ha nem is egyforma gyakorisággal járom, kutatom a magyar falvakat. (…) az emlékezet avarját járva, felveszek egy-egy elszáradt, elsárgult levelet. (…) Sokszor a történelem nyírfaseprűje elsepri a leveleket az öreg fák alól, de ki győzné az erdőket mind felseperni. (…) Az elmúlt évtizedekben sok avart megjártam, sok levelet felszedtem, eltettem és megmentettem a nyomtalan elmúlástól. Sokszor bőrig áztam, dunyha alatt is vacogtam a soha nem fűtött, almaillatú tisztaszobákban, vívtam kemény harcokat kutyafalkákkal, tapostam a csizmaszáron is befolyó, marasztaló sarat, ettem végig lakodalmi vacsorákat, zsírtól csepegő bőséges disznótorokat, majd elepedtem a szomjúságtól a nyári napon hevült sovány szikes legelőkön, bort kóstolgattam vasárnap délutánokon a falu alatti vendéglátó pincék előtt. Mennyi, mennyi sors, ember, akiket megismertem, mennyi mindent tudtak, mennyi mindent elmondtak mindig szeretettel, mindig jószívvel. Ma már nagyobb részük elment, és számomra lelkiismeretfurdalást hagytak hátra, mily keveset örökítettem meg mindabból, amit végleg magukkal vittek.” – Balassa Iván tanár úr (néprajzkutató) idén lenne százéves, emlékeztünk rá kétszer is a Magyar Néprajzi Társaságban, például ma is. Bodó Sándor, a Társaság elnöke bevezetőjében a Lápok, falvak, emberek című kötet (1975) bevezetőjéből idézett. Még sokat fogok róla beszélni, itt egy kép, 1988-ban készült Békésen az I. (határon túli néprajzkutatóknak szervezett) Néprajzi Szemináriumon, Iván bácsi talán hagymát vagy kolbászt szel.
Békés, 1988. Néprajzi szeminárium
Itt hozzászólhat!
