Székely János: Hiánytalan

Nekem nagyon hiányzanak majd a föld, a fák, a csillagok

S hiányzik, hogy én nem hiányzom a világnak, ha meghalok.

Pedig eltűnik majd belőle a szem (s véle a látomás),

Amely olyannak látta egykor, amilyennek még senki más.

Új látomássá rendeződnek a föld, a fák, a csillagok,

Világ lesz még, de más világ lesz hiánytalan, ha meghalok.

(Látó, 1998/4.)