ápr
12
Mellettem ült a padban, az általános iskolában. A közelünkben, a Kerepesi úton elütötte egy autó. Kórházba került. Pár nappal később osztályfőnökünket, Csermáknét kihívták óráról. A kőkemény, szigorú és érzelmeket nem mutató tanárnő könnyeivel küszködve jött vissza: Kis barátotok, DG a kórházban meghalt. Nagy csönd telepedett az osztályra. Másnap virág került az iskolapadra. – Már csak homályosan emlékszem. Többször játszottunk együtt. Egyszer felhívott hozzájuk, édesanyja finom lekváros palacsintát készített. Fehér ingben körülálltunk egy sírt. Többször eszembe jut mostanában. Persze a teljes nevét is tudom, de nem akarom leírni, hiszen élhetnek hozzátartozói, akiknek fájna a feltépett seb… Felfoghatatlan az élet.
Itt hozzászólhat!
