Ma este a Rádióban dolgoztam. Néha megkérdezik, hogy hány napi műsort veszek fel egyszerre. Ha megmondom, nem hiszik el. Ma 17-től 21-ig. Az egész havit. Persze profi módon van előkészítve. A Rádió nekem szent hely. Nagyon szeretem. A régi lapszerkesztőségek hangulatát is szerettem, de a rádió, a Magyar Rádió számomra az örök csoda. 1974-ben az I. László Gimnáziumban megérintett a „hang”, az emberi hang (vox humana), s azóta számomra az egyik legfontosabb közlési eszköz. Talán 1976-ban voltam először a Bródy Sándor utcai épületben. Azóta is mindig megilletődéssel megyek be, jólesik, hogy már nem csak én köszöngetek, de nekem is köszönnek. Ma este, kilenc után például a teljesen néptelen rádióban a takarítónővel köszöntünk egymásnak.
Valaha a rádió büfé-előcsarnoka, a Pagoda kultuszhely volt. Mindenkivel lehetett ott találkozni. 1956 rádiójáról csak közvetett emlékeim lehetnek. Még nem éltem akkor. Nagyon sokszor elképzeltem, hogy mi történt itt 1956-ban. Vannak legendák. A rendszerváltás rádiója a magyar tömegkommunikáció csúcspontja. Azután egyre élesebbé váltak a tekintetek, majd minden elcsendesült. 1992 óta van a Tetten ért szavak. Mindig este voltak a fölvételek. A 90-es években még nagy élet volt este is. Már hosszú ideje esténként a rádió teljesen üres. „Megszűntek a hangjátékok” mondják a bennfentesek. Csak olyan őrült „külsősök” dolgoznak esténként, mint én. Ma is üresség és csöndesség volt a folyosókon. Jött egy neves bemondó, igen kedvesen köszönt. A munkatársak szinte halálra váltan dolgoznak. Két hete mindenki vár (dehogy vár) egy bizonyos borítékot. Amikor elköszönök, hozzáteszik, nem biztos, hogy találkozunk még.
A Magyar Rádió a magyar szellemi élet folyamatos és színvonalas intézménye. Ott van szinte az egész magyar kultúra, az egész magyar nyelv. Ismerem elhivatott szerkesztőit, akik egész életüket a rádiózásra tették föl. Bemondói a magyar nyelvet legszebben beszélők! Képzeljék, van olyan fiatal, aki rádióbemondó akar lenni! A rádiózás nem egyszerűen újságírás. Ismerem a technikusokat, akik egy jó műsorpercért, zene-szöveg arányért olykor órákat dolgoznak. A hallgató nem is sejti, hogy egy-egy műsorperc mögött néha mennyi munka van. És figyelnek minden mondatunkra, és szólnak, hogy „Géza, mondd még egyszer, kicsit elhadartad”, szólnak, ha egy apró hangsúlyhibát követek el. Nagyon sok bakitól mentettek meg az igényes technikus kollégák!
A hangzó magyar kultúra, nyelv legszínvonalasabb műhelye ma halotti csöndben volt. Piszmogtunk egy kicsit egy Tetten ért szavaknak nevezett műsorral. A rádió persze szól, és szólni fog, és egyetlen magyarnak sem mindegy, hogy hogyan.
Itt hozzászólhat!
