Sűrű napok

Korzenszky Richárd atya Győrben meglát, rögtön odaadja a 2017. évi Tihanyi kalendáriumot. Évek óta kedves olvasmányom, főleg az Atya naplójegyzetei. Ma őt követem: A győri Kazinczy-verseny ismét szívet-lelket melengető: a szép beszédre törekvés rokonszenvessé tesz. Este a színházban Bál a Savoyban operett megy, mondják, ne menjek el. Az operett nem a kedvenc műfajom, de tavaly itt láttam a Mágnás Miskát, elmegyek akkor erre is. Hát a sztori gyöngécske, az ének mikroporttal tényleg nem a legjobb, de a tánckar pompás, csodálatos, a kicsit modernizált poénok és Musztafa bey szerepében Járai Máté fantasztikus. – Győrből egyenest a pesti könyvfesztiválra megyek. Temesi Feri kért meg, hogy életműsorozata indulása (Por, Scolar) kapcsán beszélgessünk. Érdeklődő-értő társaság gyűlik össze, jó hangulatú a beszélgetés, még nekem is gratulálnak (Ferinek kellene). Meglepődöm a nagy tömegen. Én nem merek könyvet venni. (Ahogy mondani szoktam: nekem a könyvek a maguk lábán jönnek be a lakásba…) Sokan dedikáltatnak. Szemközt Nádas Péter. Lefényképezem. A mesterhez hatalmas sor áll. – Búcsúzom, megyek Váradra. A poroszkáló vonaton a Edward de Bono könyvét olvasom a kreatív gondolkodás természetrajzáról. Tetszik. Igaz, tőle függetlenül pragmatika óráimon hasonló példákkal élek. Váradon nyitjuk meg az 51. magyar nyelv hetét. Tőkés László köszöntőt küld, Szőcs Géza személyesen mondja el (egy, a magyar logikától idegen dátumozásból indul ki, onnan bontja ki nyelvünk mély logikáját), majd jönnek sorban az előadók Temesvárról, Debrecenből, Marosvásárhelyről, Kolozsvárról. Magam a reformáció nyelvi hatásairól szólok. Ádám hoz haza kocsival: egyórás várakozás a határon, szigorítottak. Mennyi ingázónak okoz ez gondot. – Ma egyetemi előadásaim után egy világcéghez voltam hivatalos, Kőbányára. Elámultam az üzemen: csupa üveg, tágas tervezőirodák, éttermek, zöld gyep, középütt kis tó kacsákkal, kényelmes tárgyalók, kis konyhák, ingyen kávéautomaták, emeletes, zárt autóparkoló a dolgozóknak. A dolgozók: többnyire 20-40 közötti fiatalok. Utoljára valamikor a 90-es években a németországi Siemens-gyárban láttam hasonlót. – A telep Kőbánya-Kispest vasútállomásnál van. Előadásom után gondolok egyet, kimegyek BKV-bérletemmel az állomásra. Szinte rögtön jön a lajosmizsei dízel, tíz perc alatt átröpít Zuglóba… A budapesti MÁV-vonalak helyi használata most tárul fel előttem, jó, hogy ez is megindult.