A cseh rendszerváltás filmje számomra: Sverák Kolja; regénye meg Tomás Zmeskál Az ékírásos szerelmeslevél. Történelmi családregény, laza szállal kapcsolódva Hrozny professzor 1915-ös fölfedezéséhez (a hettita írás megfejtéséhez). Börtön, erőszak, árulás. Josef Cernyt kétszer ölik meg: először a politika, s ennek következtében a magánélet. Az ékírásos üzenet már későn, túl későn ér célba. Mintha Déryt olvasnánk: – Én az apukád vagyok, Alice – mondta az idegen. – Tudom, bácsi kérem – mondta Alice. – Bemehetek? – kérdezte az apja. – Igen, apuka bácsi… (59). Mindent átható cseh humor: „vevőink minden színigényét ki tudjuk elégíteni, ha fekete kocsit rendelnek.” (155), „Viselkedj rendesen azokkal, akiket felfelé megismersz, mert még találkozhatsz velük lefelé menet” (168). Stockholm-szindróma: „aki áldozata ennek az akaratnak vagy hatalomnak, igyekszik kijönni a támadóval” (286). Történelmi összegzés: „Különlegesek azok a boldog idők, amikor azt gondolhatod, amit akarsz, és azt mondhatod, amit gondolsz.” (308). Kirajzolódik: „a hatalom geometriája” (174). A regény mozaikokból épül fel, végülis: „minden poliszémikus” (113). (Ford. Csoma Borbála. Typotex, 2013. 344 oldal. Köszönöm Horváth Balázsnak.)
Itt hozzászólhat!
ápr
29
