Egy retorikatanárnak fel kell mennie a Dunakanyar legszebb látványát nyújtó pilisi Prédikálószékre (639 m), különösen most, mert szép új kilátó is áll a tetején. És prédikálhat is, bár ez senkit sem érdekel. Dömösről indulunk, Dobogókő 2 óra, ott egy bográcsban főtt babgulyás, újabb 2 óra a Prédikálószék a Dunakanyar lélegzetelállítóan szép látványával. Ide kellett volna fölhozni a döntéshozókat, akik először elgondolták Nagymarosnál a gátat. Miközben ámulunk, Fábry Sándor hangjára leszek figyelmes, mögöttünk áll, zsebkendővel a fején, megkérdezem tőle, hogy megkapta-e küldeményemet: a februári Édes Anyanyelvünkben írtam nyelvi leleményeiről. Megkapta. Írhattam volna egy ímélt… kérdezi félig. Igen, de így is jó. Lefelé a Vadálló-köveken vezet az út. Ritka tárgyas szóösszetétel, a csókálló jut még eszembe. Az egyik kő egy arcot formáz, a húsvét-szigeti kőszobrokra emlékeztet, lefényképezem. Sokan kaptatnak fel Dömös felől. Köszönünk, mert mi így szoktunk, meglepően sok a dobri gyeny… Dömösön a Szentfa kápolna (kis búcsújáróhely) mindig elkápráztat. És persze a parkolóban a kocsi, hogy megvan… Ez volt május elseje…
