Furcsa álmom volt: Esterházy Péterrel álmodtam. Egy pinceklub-szerű helyiségben volt vele író-olvasó találkozó, már betegen, mintha mondta is volna, hogy ez kivételes alkalom. Kérdésekre került sor, de senki nem kérdezett. Hogy mentsem a helyzetet (sokszor megtettem ezt máskor) kérdezni akartam, de nem tudtam. Erőlködtem, hogy kitaláljak egy kérdést, de nem ment. – Miért ez az álom? Több könyvét olvastam, a korábbiakat jónak tartottam, a későbbieket nem. Volt, hogy egyik könyvébe bejegyeztem egy oldalon: zseniális. És egy másikon: rossz. Eleinte nyelvi játékait értékeltem, később ezeket meguntam, mert fáradtnak, manírosnak éreztem. Van tőle dedikált könyvem, 1987-ből. Ő 1993-ban írt egy nagyon rossz publicisztikát a Mondolat című műsorom címéről. Feltételezte, hogy nem tudom, mi az a Mondolat. Kár volt. (Azt hiszem, rosszat tesz egy írónak, ha életében szentté avatják.) – Értem az álmot. Volt egy kortársam, akivel nem tudtam megbeszélni ügyeket. Az álmok sokszor a megoldatlan helyzetekről szólnak.
Itt hozzászólhat!
máj
4
