A magyar kultúra két, 20. századi kiemelkedő alakjáról van szó. Nevüket mindenki ismeri. Mindketten egész életükben a magyarságért, a magyar jövőért dolgoztak: írtak, érveltek, szervezkedtek. A szocializmus kisajátítóival szembeszálltak, értelmiségi ellenzékinek számítottak, olykor el is tiltották őket a publikálástól. (A két személyt homályba burkolom.) – X. unokája még a szocializmusban volt katona. Annyira féltette a család, hogy kiharcolta, mindennap kimehetett, és ki tudja honnan, állami fekete autó hozta és vitte otthona és a laktanya között az ellenzéki unokát. Az unoka egyetem után szinte azonnal megkapott minden tudományos fokozatot, majd a rendszerváltás után Nyugat-Európába költözött. – Y.-nek óriási ünnepséget rendeztek 100. születésnapján, ugyancsak a rendszerváltás után. Méltatták a magyarságért, a magyar jövőért való önfeláldozását, nemzeti művésznek nevezték, ott volt a fél értelmiségi elit. Szózatokat olvastak fel róla. Az unokája köszöntőjével kezdték: Sokat köszönhetek a nagyapának, neki köszönhetem, hogy most Ázsiában élek egy csodálatos országban, ahol minden nagyon jó, nagyon szép, egy nagy vállalatot vezetek, itt örök nyár van és mindig mosolyognak az emberek…
Itt hozzászólhat!