A magyar kultúra két, 20. századi kiemelkedő alakjáról van szó. Nevüket mindenki ismeri. Mindketten egész életükben a magyarságért, a magyar jövőért dolgoztak: írtak, érveltek, szervezkedtek. A szocializmus kisajátítóival szembeszálltak, értelmiségi ellenzékinek számítottak, olykor el is tiltották őket a publikálástól. (A két személyt homályba burkolom.) – X. unokája még a szocializmusban volt katona. Annyira féltette a család, hogy kiharcolta, mindennap kimehetett, és ki tudja honnan, állami fekete autó hozta és vitte otthona és a laktanya között az ellenzéki unokát. Az unoka egyetem után szinte azonnal megkapott minden tudományos fokozatot, majd a rendszerváltás után Nyugat-Európába költözött. – Y.-nek óriási ünnepséget rendeztek 100. születésnapján, ugyancsak a rendszerváltás után. Méltatták a magyarságért, a magyar jövőért való önfeláldozását, nemzeti művésznek nevezték, ott volt a fél értelmiségi elit. Szózatokat olvastak fel róla. Az unokája köszöntőjével kezdték: Sokat köszönhetek a nagyapának, neki köszönhetem, hogy most Ázsiában élek egy csodálatos országban, ahol minden nagyon jó, nagyon szép, egy nagy vállalatot vezetek, itt örök nyár van és mindig mosolyognak az emberek…

Itt hozzászólhat!

Megosztás