Pusztay János nyelvész, de költő, esszéista is, szülővárosa, Szombathely, a magyar nyelv és a finnugor nyelvek jelenének-jövőjének stratégája.  Gondolatait sok fórumon megosztotta, úgy tartja, szélmalomharcot vív, de szélmalom olykor visszaköszön  (olykor elismerik, például Prima Primissima-díj). Fűzfa Balázzsal közös beszélgetőkönyvében legfontosabb gondolatait összefoglalja:

  • Szombathely, a Nyugat királynője, Budapest, Pozsony, Nagyvárad után a (villamostól a közvilágításig) negyedik legfejlettebb városunk volt (109)
  • Lépések a szombathelyi főiskola egyetemi akkreditációjéért (főiskolán négy egyetemi szak) (52), „Szombathelynek felvillanásai vannak” (90)
  • Autonóm ember. Kimondja: „a konkurencia bírálja el a konkurenciát” (72)
  • Pusztay-iskola, Borostyánkőút-projekt, Genus Savariensis…
  • Magyarország három részre szakadt ország: a gazdaságilag fejlettebb Nyugat-Dunántúl kutatás-fejlesztési és felsőoktatási szempontból visszaszorult, leépülhet (118–9)

Epigrammájában így összegez: „Boldoguláshoz bőven elég belesimulni a sorba. / Boldog akarsz lenni? Önmagad útját járd!” (143) Ez utóbbi tanács a könyv címe is. („Önmagad útját járd! Pusztay Jánossal beszélget Fűzfa Balázs, Magyar Nyugat Könyvkiadó, Vasszilvágy, 2015. 156 old.)

Itt hozzászólhat!

Megosztás