Partikultúra

Sokat dolgozunk, sokat bulizunk. Illetve az első tagmondat azért nem biztos, hogy igaz mindenkire, akire a második. Hamarosan véget ér a tanév, egymást követik a fesztiválok. „A hét bulitól buliig, a nyári szünet fesztiváltól fesztiválig tart”. Ismerjük-e ennek mozgatórugóit, értjük-e működését, látjuk-e következményeit? Forduljunk Vargas Llosához: „A szórakoztatásigényt, amely jelenlegi civilizációnk motorja, az az igyekezet gerjeszti, hogy az emberek menekülnek az ürességtől, a szorongástól, amit pedig az okoz, hogy szabadon, de elkerülhetetlenül döntéseket kell hozniuk, például arról, hogy mit kezdjenek magukkal…” (Látványcivilizáció, 2017. 43.) Okos, törekvő és már huszonévesen nagy sikert elért tanítványom mondja: pénteken este ki kell ereszteni a gőzt, kötelező a piálás, mert csak így lehet kibírni. Szombaton délig alszik, este folytatja, a vasárnapot átalussza, hogy hétfőn ismét beálljon a mókuskerékbe…