Harsány és erőszakos műsorajánló spot (reklámfilm), villódzás, kiabálás, sőt kikiáltás (publikálás), elcsépelt, unásig ismételt etűdök. Túlzó főcímek: a forgó földet többször körbefutó, egybeolvadó-szétváló körök-karikák-csíkok. A műsorvezető óriási fényes stúdióasztal mögött, emelvényen trónol, körülötte minden csillog-villog, forog a földgolyó, a háttérben médiamunkások, alul óra, szalaghírek. Egy híradó indulása akkora felhajtás, mintha egy Mars-rakétát lőnének ki, indul is a visszaszámlálás, 60, 59, 58… (Érdekes, szinte a világ összes híradójában ugyanazok a snittek, manírok). Az időjárás-jelentésben az „időjós” mutatványos és a kabarettista, valamiféle tudós, tanár, elmegyógyász és pszichiáter egyben. Azután következnek a szakértők, a megmondók. Rosszul öltöztetett embereken beszélő fejek, lepényhal-arcok, ahogy Kálnoky László írja, és mondják és mondják, persze artikulálatlanul és vitaképtelenül.
Már egyre tűrhetetlenebbek
a klozettkefe-bajuszok
a répabunkó orr tövében,
a képernyőn úszó lepényhal-arcok
és elvitorlázó fülek. (De profundis)
És körbejárják a stúdiókat, este háttérműsor, reggel telefonos bejelentkezés, mindenhol áporodott levegőt és üres, olykor bujtó gondolatokat hagyva maguk után. Felmagasztalás és ürülék. Ismét egy spot, véres csulát köp valaki a mosdókagylóba, majd egy fehérköpenyes fogorvos felszabadító megoldásként ínyápoló fogkrémet kínál. Persze, hogy tudják a nevét. És ezt nézik, nézik, nézik, szüntelen, a világon mindenhol, igaz csak harminc-negyven-ötven év felett, mert azalatt már bugyborékol egy másik, ugyancsak csöppet sem vonzó virtuális világ, a fiatalok abban fetrengenek. A televíziózás mint kultúra már halott, a búcsú harsány és gusztustalan. S ami a helyén alakul, ugyancsak. „Maskarások, bolondok, rázzátok a kolompot” így egy gyermekvers Sarkady Sándortól. – A minap egy műszaki áruházban láttam a tévéosztályt. Száz és ezer tévéből jött ugyanaz a villódzó szenny. Beleszédültem. A közeli lakótelepről piszkos pólós, pecsétes gatyás, elhízott ember lihegett be, odament az eladóhoz, kinyúlt zsebéből egy csomag húszezrest húzott elő: A legnagyobb szuperképernyőset kérem…
Itt hozzászólhat!
