Már korábban föltűnt, hogy hallgatóim „Jó, rendben!” válasszal fogadják el mondandómat. „Itt vannak a vizsgatételek.” „Jó, rendben!” „Olvassa el ezt a könyvet!” „Jó, rendben!” Pragmatikáját még nem egészen értem, de egy kicsit bántónak érzem tanár-diák viszonyban. Mintha rendreutasítanának. Konfliktuskerülő formulaként ismerem, én is használom, ha valaki teljesen bevadul (begőzöl), és már nem akarok neki semmit se mondani, azt mondom: Jó, rendben! (Egy pszichológustól hallottam, ilyenkor nagyon hatásos, ha azt mondjuk: Elbocsátom.) A jelzett helyzetekben korábban ilyesféléket mondtunk, és én mondok ma is: „Olvassa el ezt a könyvet!” „Köszönöm, értem, elolvasom.” Olykor ilyen kis parányi fordulatokon múlnak a kapcsolatok.

Itt hozzászólhat!

Megosztás