“Aki nem hozzáad a világhoz, magát fosztja ki” (155). Halmai Tamás hozzáad: szeretet, angyalok, derű, Jézus és Buddha (“Talán már találkoztak”), és nyelv, nyelv, nyelv: vers, költészet, értelem- és harmóniakeresés. Kétségtelenül megérintette a Kelet, az európaitól eltérő gondolkodásmód (“kizárt harmadik”). Vezérlő csillagai: Pilinszky, Nemes-Nagy, Székely Magda, Bach, Arany, Gergely Ágnes… “Lehet, hogy a legszebb hely a világon a világ?” (157) Örömmévalóság című könyvének kisesszéi, aforizmái könnyed és mély filozófiai gondolatok: Asztalizen (belejátszik a citizen, de a zen is…) címmel. Program is lehetne: “Mekkora lehet az irodalom felelőssége abban, hogy ilyen a világ? Ha történeteink boldogabbak, ha verseink derűsebbek: vajon másmilyenné alakította volna-e a nyelv a történelmet?” (158) Másként, nyelvtani szinten: “A nyugati és a keleti vallási-bölcseleti hagyományok különbözősége összefügghet-e a latin és a szanszkrit nyelv közötti (grammatikai és mentális) különbséggel?” (232) Egy költő, aki rákérdez a nyelvi relativizmusra. (Halmai Tamás: Örömmévalóság. Napkút, Bp. 2017. 312 old.)

Itt hozzászólhat!