Túlfejlett világ

A buszon egy rángatózó, önmagában hangosan beszélő, valószínűleg idegbeteg, valamiféle új hangszórót tart az ölében, megnyomja, bömböl a zene, majd megállítja. Három megállót megy, hatszor nyomja meg, ugyanannyiszor kapja fel a fejét az összes utas. A nőn nem lehet már segíteni, a hangszórót nézem. Parányi, de üvölt. Ez az új módi. Üvöltesd tele zenéddel a környezetedet. – Azután ott van a folytonos telefonálás. A reklám is ezt ajánlja: beszélj percdíjak nélkül.  – Túlfejlett világ. Minek az üvöltő hangszóró? Minek a folyamatos telefonálási lehetőség? Minek a minél gyorsabb autó? Minek az eldobható, lecserélhető mosógép, hűtőszekrény, szerszám? Nem lehetne fordítva: minél halkabb telefon, minél rövidebb telefonhívás, minél lassabb autó, minél tovább tartó eszközök? Ha ezeket adnák olcsóbban, és nagyon, de nagyon drágán a hangos hangszórót, az öröklétig való telefonálást, és 180-nál gyorsabb autót és az eldobható eszközöket… Tudom, ez utópizmus, ellentétes a piac, a kapitalizmus törvényszerűségeivel. De, feleim! Tudjátok-e, hogy a Föld már azt „fejlettséget” sem bírná el, ha mindenhol olyan életszínvonal lenne, mint Magyarországon: annyi lakás, annyi autó, annyi hűtőláda. Vagyis már rövid távon tudomásul kell vennünk: Nem élhetünk sokáig úgy, ahogy most élünk, vissza kell fogyni vágyainkat. Nagyon nehéz, sőt rossz ezt végiggondolni, elmondani, elviselni. Nekem is. De nincs más út. A világ csak alacsonyabb szinten tartható fenn. Puszta szerencse, ha az összeomlás csak utánunk következik be. De engem ez valahogy nem boldogít…