Tudjátok, mi a fájdalom? A gyomorfájás? A fogfájás? Persze, az is. A nagy fájdalom az, aminek nem tudod a gyökerét. Ami jön, mint valami sötétség, rádtelepszik, elborít, leblokkol. Nem tudod honnan, és miért. Van nekem egy barátom, világhíres sportoló, kiemelt juttatásokkal. Megkeresett, hogy gondolkozzunk a magyar kultúráról. Elmondta, hogy beteg, egyre gyakrabban ragadja el a fekete semmi, naphosszat csak fekszik, mindenkit bánt. Engem is. Legutóbb leszúrt, hogy miért nem megyek hozzá gyakrabban, s amikor megyek, hogy képzelem, hogy 15 percet kések. Elviselhetetlen. Menekülök. Felesége az előszobában a fülembe súgja, jöjjek gyakrabban. De hát nem megy, nem szoktam jelentkezni pofonokért. Azután látom a telefonon, hogy ismét ő hív… Na, ez a fájdalom. Amikor valaki elvadít mindenkit, és rettenetesen, fáj neki, hogy nincs senki. És nem is tehet róla. Ez a fájdalom!
Itt hozzászólhat!
júl
20
