Alapvető néprajzi munkák szerzője, a nyelv- és néprajztudományi hagyományok követője, megújítója; tematikus gazdagság és a kulturális-tudományos közösségért való elkötelezettség jellemzi. A 100 éve született Balassa Ivánról van szó, akit tanáromnak, mesteremnek is tartok, s akire a legnagyobb szeretettel emlékezem. Kevésbé elérhető tanulmányaiból állított össze egy pompás kötetet Kováts Dániel és Viga Gyula. Szép keresztmetszetét adja a kötet Balassa Iván munkásságának: agrártörténet, szőlészet-borászat, folklór, társadalomnéprajz, szó- és névkincs, valamint: néprajzi közösségek, elődök, kortársak. Nem egy írása szépírói erényeket mutat. Éveken át mellette voltam a Magyar Néprajzi Társaságban, megismertem kiváló szervezőkészségét és emberségét. Ebben a kötetben jelenik meg először a Gyökerek című önéletrajzi vallomása: különösen fölemelő, hogy gyermekkorának akár „szégyellnivaló” tévedéseiről is beszámol: kinek ne volnának később megbánt gyermekkori tévedései, amelyeket inkább takargatni igyekszik – de erkölcsi nagyságra utal, ha ezeket bevallja… Nem ismerek még egy ilyen néprajzost. (Balassa Iván: Tájak, eszközök, hagyományok. Szerk.: Kováts Dániel és Viga Gyula. Kazinczy Társaság, Sárospatak, 2017. 688 old.)
Itt hozzászólhat!
