Nyáron, hajnalban, Zuglóban, nyitott ablaknál úgy érezzük, hogy folyamatos a légkiközlekedés. Zugló eddigi összes polgármestere megígérte, hogy rendet tesz, de a zaj csak növekszik. Amikor a Malév megszűnt, a károgók tele(s)írták a médiát azzal, hogy mekkora turisztikai-üzleti és presztízsveszteség lesz. Én akkor azt gondoltam, hogy legalább Zugló csöndesebb lesz. Zajosabb lett. A Nagy Lajos király útját (a repülők útvonalát) egyenesen Nagy Zajos király útjára keresztelte át a helyi folklór. A repülőtér illetékese szerint Ferihegy (Liszt Ferenc) csúcsra jár, már nem is nagyon tud több gépet fogadni. Budapest télen-nyáron „fullon”. És nem kell a Malévra évente százmillárdokat költeni. Nálunk jóval gazdagabb országok sem tudnak fenntartani saját légitársaságot. – Emlék a Malév utolsó éveiből. Valahol, Európában végre hazai, Malév gépre szállunk. Kérdezem, hogy van-e valami magyar sajtó? Sajnálkozva néznek rám, mint elmehunytra: Mikor utazott utoljára Malévval? Később, a gépen: Sajtos szendvics, sonkás szendvics? Már csak sajtos van! Persze vannak kedves élményeim is. 1978-ban a Malév pilótája megengedte, hogy az akkor kis gimnazista egy pillanatra bemenjen a vezetőfülkébe. Bécstől Győrig ott tartózkodtam. Óriási élmény volt. Köszönöm. Ma már ez elképzelhetetlen.
Itt hozzászólhat!
júl
30
