A Felső-Tisza csodálatos arcát mutatta (07. 31–08.05), kánikula volt, a folyó apadt, a homokpadok kibukkantak.
A bulituristák és bulibárók uralják a kempingeket, ezért idén már kiköltöztünk a falvakba. Szatmárcsekén egy vendégházba (üzleti filozófia): „Alig van vendég, jövőre azonban emelem az árakat, mert túl olcsó a 4500 forintos szállásdíj”. Tivadarban egy másik vendégházban: „Vagy 40 vendégház épült errefelé mostanában, egy részén látszik, hogy vendég oda soha nem megy”. Gergelyiugornyán (mely település valahogy soha nem jön be nekem) Darányi Ignác Terv keretében, kerékpáros és vízi turistáknak épült vendégházban, hol egész éjjel szólt a „bulibáró” és a huszonéves sörpocakos szabolcsi aranyifjak gyakorta a sárban heverve söröznek, no ez volt a mélypont, de ne féljenek, lesz még lejjebb. Mindig van lejjebb. Tiszamogyoróson Katkóné kempingjében csönd és hajnalban friss levegő. Tuzséron dübörög a parti diszkó, hatan-heten bográcsoznak, azt hiszik, övék a világ (övék a világ!), mi a csöndes Lónyay-kastélyban kapunk pihe-puha ágyat, és helyi pizzériában töltjük az estét. Majd az utolsó nap: Dombrád, ahol szintén dübörög a fémzene, ácsolják a színpadot (kínpadot), szedik a strandbelépőt, de nincs egyetlen zuhanyozó sem…
Amint látszik, a pompás tiszai kalandot kicsit átalakítottuk, elmenekültünk a bulikempingekből. Egyébként minden változatlan: Patyomkin-vendégházak EU-forrásból, hajnalig dorbézoló ifjúság (kitalálható milyen márkájú autókkal, „ah szegény, hátrányos helyzetű Szabolcs”), egyetlen fillér sem jut a vízi turizmusra (nincs egyetlen kenukikötő, móló, sólya sem), a strand Tuzséron például annyi, hogy 100 méteren lekaszálják a gazt, impotensnek tűnő önkormányzatok, ami felépült, az romlik (nincs karbantartás, Tuzséron a templom előtti díszkertből még a pad is eltűnt), elhagyott és eladó házak, de kocsma bezzeg hangos, munkálkodik a (technós) cimbalmos, a legények pedig kurjongatnak, és hiába, de hiába, hogy „szegény édesanyám beteg”, kit érdekel. Mit írtam? Van lejjebb.
Itt hozzászólhat!