A muzeologizáció, azaz a múlt emlékeinek őrzése újkori jelenség. Összefüggésben van a múlt felé fordulással, a múlt értékeinek tiszteletével. Értelmiségi beállítódás, ami a 20. században szélesebb társadalmi körökben elterjedt, s csak a legalacsonyabb, perifériára szorult társadalmi rétegeket nem érinti. Ráadásul gazdasági tényezővé is vált: serkenti a turizmust, az idegenforgalmat. A muzeologizáció folyamata fentről lefelé, a nagyjelentőségű tartalmak, események felől halad a helyi értékek felé. Ma már szinte minden település muzeologizál: nevesebb szülöttének, lakójának, jeles termékének emlékére. A gesztus nagyon fontos. Csakhogy a helyi kis emlékmúzeumok, gyűjtemények képtelenek fenntartani magukat. Az összegyűjtött anyag, az épület romlik, folyamatos őrzést, felújítást igényel, de erre nincs pénz. A kis gyűjteményeket a turizmus sem tudja fenntartani. Ki fizet 500-1000 forintot egy emlékszobáért, ahol van tíz felkunkorodó fotó és húsz sárga kézirat?
Hányan tudjak, hol van Bakonszeg és kiről híres?
És továbblépve: ha így folytatjuk, egyszer az egész világ egy nagy múzeum lesz. Tele a temetők, a települések emlékekkel, táblákkal, feliratokkal, kopjafákkal, kis és nagy múzeumokkal. Ahogy nő az emlékek, emlékhelyek száma, úgy nő a feledés is. Rendszeresen megkérdezem hallgatóimat, hogy az elmúlt 50 évből hány magyar nyelvész nevét tudják felsorolni. Többnyire egyet sem.
Itt hozzászólhat!
