Tegnap, 35 éve barátom, kávézójában feketemeggy-pálinkával gyógyított fogorvosi kezelés után (sikerült), közben megjegyezte, hogy olvassa naplómat, s szerinte az utóbbi időben nagyon pesszimista lett a hangvételem. Meglepődtem. Annyi talán igaz, hogy nem vezet öncél és magamutogatás, igyekszem kiérlelt, mélyebb gondolatokat megfogalmazni, és persze az is nyilvánvaló, hogy a nyilvános napló egy másik BG, mint az eredeti. De hogy védekezzek, vagy ellenvessek a kiábrándultságnak, jeleztem, hogy van egy másik sorozatom (Boldog Magyarország – e-nyelv.hu), amelyet a befuccsolt, illetve mások által tévútra vitt nyelvstratégiám helyett folytatok, ha úgy tetszik, túllépve a magyar nyelven, egy hungarooptimista programot megvalósítva. Az pedig szinte már magam számára is meglepő, hogy mennyire nem tudnak mindennapi ügyek felidegesíteni. A minap az egyik boltban rendkívül udvariatlanul viselkedtek velem, én két másodpercig vártam, hogy most ugye ilyenkor ellenkezni szoktam, ehelyett egyszerűen továbbmentem. Már nagyon fel se tudom idézni a konfliktust, annyira nem érdekel. Kőhalmi Feri mondta sokszor, apjától hallotta: Fiam, alkotással lépj túl a nehéz helyzeteken. Az alkotást pedig az én életemben még soha senki nem korlátozta. Ráadásul nem is érzem, hogy valaha valódi “nehéz helyzetekbe” kerültem volna… Mondjuk szüleim világához képest; apám két világháborút élt meg, mindkettőben maradandó egészségi károsodást szenvedett; szüleimet kitelepítették, nulláról kezdték újra… és még sorolhatnám, és gondolhatnánk mások még ennél nagyobb tragédiáira is. Mik ehhez képest a mi mindennapi gondjaink? Barátom, barátaim, becsüljük meg az apró mindennapi örömöket. „Csak a derű óráit számolom”, / mondta pár szó s egy vasrúd a falon, / a napóráé. Láttam én is a / latin szöveget, s lelkem bánata  / irigyelte a vidám öreget, /aki oly bölcs betűket vésetett / a buta kőbe… // „Non numero / horas nisi serenas!” / – drága jó intelmét adja, / még most is, tanácsul: / „Csak derűs órát veszek tudomásul!” (Szabó Lőrinc: Mozart hallgatása közben – ezzel egyúttal Kabdebó Lóránt tanár úr remek irodalomtörténeti óráira is emlékezem…) Önmagában a feketemeggy-pálinka, általában a magyar pálinka diadala, amihez van némi közöm, rengeteg optimizmussal tölt el.

Itt hozzászólhat!