A güimari piramisok rejtélye vonzott a Kanári-szigetekre, Teneriffére. Thor Heyerdahl halála előtt valódi piramisoknak nevezte őket, s a norvég hajótulajdonos, Fred Olsen egy régészeti-botanikai (és Heyerdahl-) parkot is kialakított a tengerre néző hegyoldalban (Los Cristianostól 40 km-re). A part menti autópályától a tűző napon kellett gyalogolni (4 km), végre turisták nélküli tájon. A nagyon szabályos piramisok látványa már elsőre kétséget ébresztett bennem. A több órás ismerkedés után határozott véleményem: ezek NEM piramisok.
Gyanúmat megerősíti Heyerdahl kifüggesztett véleménye: sem a korukat, sem a funkciójukat nem tudta megállapítani. (Vajon, miért? Azért, mert nem akart hazudni, viszont nagyon szerette volna, ha a Kanárin amerikai piramisokat talál…) Ami a „piramisok” piramis volta ellen szól:
– csak egy helyen fordulnak elő (állítólag voltak máshol is),
– a környéken mindenütt teraszos földművelés van, a piramisok voltaképpen a teraszokhoz kapcsolódnak,
– teljesen alkalmi kőrakásnak tűnnek (persze piramis formában), nincsen a kövek között kötőanyag, statikailag bizonytalan építmények (nem is bírnának ki több száz évet: ebből gondolom, hogy max. a 19. századból valók),
– ha piramisok lennének, fennmaradt volna valami szájhagyomány, hiszen itt nem volt népirtás, mint pl. a Yucatánon.
De akkor mégis mi lehet rájuk a magyarázat? Az enyém:
– alkalmi kőrakások, kőtárolóhelyek (kell a kő a teraszok támfalaihoz), és egy helyen piramis-szerű gúlába rakták őket,
– egy bohém földműves hallott a piramisokról, és épített magának a teraszaira ötöt-hatot. (Magyarországon is vannak bohém várépítők, Sopronban és Székesfehérvárt is.)
Szerintem a helyiek is kételkednek, a helyi (La Laguna) egyetem régészei is, de egyértelműen nem igazítanak el. (A belépődíj igen borsos, de hazaiaknak kedvezményt adnak. Ne szóljanak az EU-nak, mert ilyenért már Magyarországot elítélnék. De ez itt Spanyolország.)
