Hiába rohanunk

Az autópályák ugye azért épülnek, mert egyre nagyobb a forgalom. Az autópályákon elvben sokkal gyorsabban jutunk el valahová. Ha nincs fennakadás: baleset, karbantartás, egyéb okból torlódás. Nyáron már szinte minden pénteken és vasárnap órákra használhatatlanná válik az M7-es, baleset történik, s ennek felszámolása, helyszínelése legalább 2-3 óra. Addig áll a forgalom. Szinte mindegyik autópályánkon, minden nap fel-ki borul egy kamion, végigszántja, összetöri az elválasztósávot, avagy csak szépen levonul és beborul az út szélén. Egy kamion felállítása, kivontatása legalább 1 órás útzárral jár. A minap Nyíregyháza és Budapest között az M3-ason 10 helyen láttam letarolt elválasztósávot. – A balesetek miatt az autópályán megnyerhető idő viszonylagossá válik. Hiába 2 óra 10 perc Nyíregyháza, ha baleset adódik, akkor lehet 3-4-5 óra is. Ha tehát időre megy az ember, hamarabb kell elindulnia. Elgondolkodtam, hogy vajon miért tart egy helyszínelés több órán át? Miért kell teljes útzárat elrendelni? Miért nem lehet modern technikával pillanatok alatt minden részletet rögzíteni, s azután félretolni a roncsokat, és engedni a forgalmat? És az utolsó dilemmám: vajon a mindennap valahol autópályákat letarolók és forgalmat megakasztók nem kötelezhetők-e kártérítésre? Hiszen önmagában nagy kár keletkezik az autópályában, a helyreállítás sokba kerül, és a sok ezer közlekedő, aki késik, elkésik (holott még plusz díjat is fizetett) ugyancsak veszteséget szenved. Végső soron pedig ott vagyunk, amire Hamvas már régen figyelmeztetett: a rohanás nem vezet sehová. Ha pontosan akarsz Nyíregyházára érni, akkor a Útvonaltervező 2 óra 10 percet ajánl, de ha beleszámítod az egyre szaporodó rendkívüli körülményeket, akkor pontosan annyi az idő Nyíregyházáig, mint az autópálya előtt a hatvanas-hetvenes években…