Kőbányán, de majdnem „Lászlóvárosban” születtem, merthogy a Lechner Ödön tervezte szecessziós László-gimnázium (ahol érettségiztem), Szent László templom és városháza egy egységes stílusú városközpont magva volt, s valamikor Lászlóvárosnak álmodták. Szép éveket töltöttem Kőbányán a „Lászlóban”, s most a Szent László alapította városba járok, Nagyváradra, a magyar Compostelába. Október 6-án és 7-én emlékkonferenciát is rendeztünk a lovagkirály, a haza atlétája tiszteletére. Különösen megfogott Jánó Mihály művészettörténész nyomozása a középkori Szent László-freskók kapcsán, de a helytörténeti séta is a negyedik (mai, barokk) székesegyházba, vagy például a belvárosi Szent László templomba. Elmélkedtünk Szent László és kun vitéz harcán (fejbenézés? kurkászás? hűtlenség? a váradi püspök lánya?), s megint összekapcsolódtak a múlt emlékei a jelennel, Kőbánya Nagyváraddal, és a jövővel is, merthogy tanítványaim közül is sokan eljöttek.
