„Kis lakás a nagy Duna mentében…” Július 1-jén (csakazértis -jén és nem -én, ahogy az engedékeny helyesírás tartja) kiköltöztünk a családi házból a teljes felújítás idejére. Nehezen ment lelkileg. Dolgozószoba, könyvek, jegyzetek. Hogyan fogok tudni dolgozni? Sokféle megoldás szóba jött, még az is, hogy sátrat verek a kertben. Azután 7 percnyire egy kis lakást találtunk átmenetileg, szemben a Paskál stranddal. Magammal vittem 50 könyvet (az ötezerből), néhány dossziét, az íróasztalomat, ágyat, apróságokat. A többi dobozokban egy raktárban. Azt hittem, fájni fog. És az ellenkező történt. Nagyon jó kis lakásban élni. Olyan, mintha nyaralnánk. A takarítás nem gond. A kevés tárgy könnyebbé teszi a készülődést. Ha kedvem támad, leugrom egyet úszni. Ennyire könnyű megszokni mindent. Hamvas szerint az ember a poklot is kibírja, ha megfelelő a hőmérséklet. A felújítás persze csúszik, és én úgy érzem, hogy bármeddig itt maradnék. Ennyire könnyű lesz egyszer megválni mindentől.
Itt hozzászólhat!
okt
9
