A sátoraljaújhelyi Latabár Árpád Színház (Kossuth Művelődési Központ) méltó egy valamikori (zempléni) megyeszékhelyhez. A 45. Édes anyanyelvünk nyelvhasználati verseny egyik esti programján a budapesti Szent István Gimnázium színjátszói léptek fel A padlás című musicallel. A „félig mese–félig musical” nem annyira az én műfajom, harminc éve játsszák, eszembe se jutott eddig megnézni. De Újhelyben erre is van idő. Nagyon kedves előadás: bájos amatörizmussal és sok profizmussal. A kisebb botlásokat megbocsátjuk, mert nagyon jó látni szöveget-éneket-táncot megtanuló és élvezettel játszó fiatalokat. Ráadásul olykor tényleg elérik a profizmust: Förgeteg Soma (Lámpás) mindvégig, „él” a színpad, amikor és ahol jelen van, és sokszor Nagy Soma (Rádi, egyébként ő a rendező is) is. Remek a robot szerepében Varga Bence (Robinson). És persze vannak igazi diákszínjátszók, akiket kevésbé begyakorlott mozgásuk vagy nem tökéletes énekhangjuk miatt is elfogadunk. Az apró helyzetkomikumok, sőt még a rögtönzésszerű aktualizálások (mi van a raktárban, na mi: aláíratlan konzultációs ívek!) különösen kedvesek. Az előadás nagy erénye, hogy nem felvett zenei alapanyagra énekelnek, hanem közreműködik a diák-karmester (Gulyás Gergely) vezényelte zenekar. A hangtechnika nem tökéletes (de hol tökéletes), viszont a 21. századi kis drón pontosan érkezik (drukkolunk, hogy ne legyen technikai baki), körbeszáll, majd pontosan lehull a zenekari árokba. Biztatásul 4-es 5-ös között értékelném őket! A musical ma a középiskolások legkedvesebb műfaja. Az efféle előadások pedig folytatják a diákszínjátszó hagyományokat.
(Presser Gábor–Sztevanovity Dusán–Horváth Péter: A padlás, Szent István Gimnázium diákszínjátszóinak vendégjátéka Sátoraljaújhelyen, 2017. okt. 14.)
Itt hozzászólhat!
