Berta Zsolt: Vésztartalék

Az Irodalmi Jelen (IJ) októberi számát Berta Zsolt Vésztartalék című novellája nyitja. Régen olvastam ilyen derűsen komoly, bájosan rezignált írást: nagycsalád, gyerekek, az ajándékozás gondjai; az ajándékozás örömének fenntartása, egyúttal a felesleges tárgyak vásárlásának (pocsékolás) elkerülése. A beszélő, a nagyapa unokája praktikus ötletén (ajándék helyett pénzt kérek karácsonyra iPhone-ra) kapva maga is – gondosan kerülve az ezzel járó esetleges kellemetlenségeket – pénzt kér, amin azután azt vesz magának ajándéknak, amit a legjobban szeretne. Bejáratódik a rendszer, de évek múltán mégiscsak kibukik a valóság, amit kellő derűvel old fel a nagyapa. – Végre egy nagycsaládos történet, létező problémával (ajándékozni, de okosan), fordulattal, derűvel, túllépve a mögötte meghúzódó, sejthető mindennapi (anyagi) gondokon. Végre nem csak piálás, prostitúció, nagyvárosi farkaslét és magány, pszicho és undor… Móricz Hét krajcárja jut róla eszembe. (Egyetlen dramaturgiai hibát vélek csak: az unoka iPhone-ra gyűjt – majd évek telnek el a novella végi fordulópontig: vajon hány éve van iPhone?) Mindenképpen olvassák el, a neten is lehet (én a nyomtatott változatban olvastam): https://www.irodalmijelen.hu/2017-szep-1-1404/vesztartalek-berta-zsolt-novellaja