Műveltség, szeretet

Egy időben több tanulmányban is foglalkozott a Valóság című folyóiratban Magyari Beck István, a Corvinus professzora a művelődés-gazdaságtannal. A kultúraelmélet, a közművelődés szempontjából mi ugyanazt gondoljuk: a műveltség gazdasági felhajtóerő, részben a jobb kommunikáció, a kreativitás, a flexibilitás révén; részben a szabadidő hasznos és takarékos eltöltését is szolgálja. Egy példával élve: a művelt ember nem akar 30 milliós autót, saját uszodát és (mondjuk) liftet az egyemeletes családi házába. Hogy mennyit lehet takarékoskodni a művelődéssel? Színház, koncert, könyvtár, irodalom, művészetek. Jó, ezek is pénzbe kerülnek, s aki sokat fogyaszt ebből, az érzi is, de ha tudná, hogy egyetlen péntek esti „nagyivás” legalább egy 10-es, a 30 milliós autókról nem is beszélve. A nagyivás hatása rögtön elmúlik (esetleg némi fejfájással), a 30 milliós autócsoda elavul, és már lehet teperni a következőért. A művelődésben, művészetben kapott öröm pedig tartós. A műveltség – ahogy a szeretet – soha el nem fogy. Minél többet habzsolsz belőle, annál több marad.