Micsoda ritkaság: egy értelmiségi sokrétű, közéleti, elemző és őszinte gondolatai és körültekintő értelmezései környezetről, viselkedéskultúráról, médiáról, tanári pályáról, unokákról – mindenről, ami körülveszi. Már a 11. év/kötet napra lebontva, rögtön az eltemetett évet követően, most a 2016. évre reflektálva… Visszapillantás a saját magunk életére és gondolataira is – hiszen még frissen él bennünk 2016. Figyelmeztetés, hogy ne múljon el nap vonás nélkül (vagyis anélkül, hogy tettél volna valamit). Szekszárdi osztályának 40. évfordulóján ezt írja: “Pedagógiai tanulság több is van. Az egyik fontos, ha nem a legfontosabb: az iskolai tanulási eredmény, a bizonyítvány és az életbeli események között különbség van.” Majd megfogalmaz néhány elvet, de inkább csak magának, befelé: “A bajokat, gondokat ne keverjék a problémákkal. Az utóbbiak megoldandók, és megoldhatók, mint az több vállalkozói magatartásból kitűnt. Mindennapi bajainkat, gondjainkat ne emeljük meg, ne toljuk át a politika térfelére, mintegy hárításul, mintegy magyarázatul. (Nem csak itt jellemző, általános: a sikert magunknak tulajdonítjuk, a balsikert mások számlájára, éppen a regnáló kormányra hárítjuk.) A partikularitásból emelkedjünk ki, mert az lehúz…” (192) (Tanári notesz 11. Partiumtól Normandiáig. Sz. Tóth Gyula jegyezetei. Hunvarovox, 2017. 264 oldal.)

Itt hozzászólhat!