Nekem állandó társam. Gyermekkoromtól kezdve reggelente a rádió szól. Emlékszem, gyermekként a krónikát trónikának mondtam. Jeles műsorvezetők hangján nevelkedtem. Most, hogy 30 éves lett a Vasárnapi újság, és felidézték az összes műsorvezető hangját, bizony úgy éreztem, hogy hangokban ez az életem. – Ám nem mindig hallom jól. Azt hittem eddig, hogy az adás mindig és mindenhol fogható. De az új lakásban nem, néha elmegy a hang, néha visszajön. Ha autóval nekivágunk egy hosszabb magyarországi útnak, az adó gyakran arrébb vándorol. És a határon túl hamar megszakad. Határon túli magyarok mondják, hogy este már alig hallható a magyar rádió, holott évtizedeken át ez volt az egyetlen kapcsolatuk az anyaország nyelvével. A rádió fontosságát igazán akkor értettem meg, amikor többen jelezték: műsorom ismétlését éjszaka hallgatják. Én mindig időben lefekszem, nem tudom, mi van éjjel az éterben. De meg tudom érteni azokat, akik éjjel nem alszanak, vagy nem tudnak aludni, s vágynak az emberi hangra.
Itt hozzászólhat!
nov
8
