Nekem a barátság szent dolog. Olvastam I. Sz. Kon szovjet pszichológus könyvét a barátságról. Szóval B. barátom folyamatosan mondta, hogy távoli szülőföldjére megszervez egyszer egy utat, menjünk el, ő majd körbevezet. Nekem soha nem volt ingerem távoli országokba utazni. Azután egyszer csak itt volt a lehetőség, utazhattam távoli hazájába. Barátom akkor az adott ország követségének titkára volt. Kértem, hogy segítsen. Nem segített. Küldtem neki egy ímélt, hogy ide és ide megyek, szerinte rendben van-e. Azt írta, hogy rendben.Nos, akkor abban a bizonyos országban majdnem elraboltak, pontosan a követség titkárának küldött ímélben szereplő emberek. A legrosszabb élmény ért: ismeretlen helyre vittek, pénzt követeltek tőlem, féltem, és csak nagy leleménnyel tudtam megszabadulni. (A történet szerepel a Körbejárt Föld című könyvemben.) Azóta “volt” barátommal nem beszéltem. Megtudtam, hogy legnagyobb magyarországi segítőjének még a temetésére sem ment el. Ettől függetlenül a barátság szent dolog. Ezek szerint ez nem volt barátság, csak én hittem annak.

Itt hozzászólhat!