Emlékszem, 2000-ben, egy bécsi szemiotikai konferencián (Mythen, Riten, Simulakra. Semiotische Perspektiven) központi kérdés volt a szimulakrum, Baudrillard fogalma: minden csak illúzió, másolat, a másolat másolata, a másolatok hiperrealitást hoznak létre, helyettesítik és elpusztítják a valóságot. Az internet térnyerésével ez az állapot még tovább fokozódik. Most versbe foglalta Lackfi János:

(milyen lesz a túlvilági emlékezet?) “a szent könyvek, / már amennyit én olvastam belőlük, / vagy nagyon szűkszavúak, vagy nagyon érthetetlenek, / mikor erről beszélnek, / jó, tudom, az erről való beszéd eleve problematikus, / a beszéd maga problematikus, / meghekkeli a valóságot és másik valóságot hoz létre, / valóságszimulakrumot…” (Plüssmaci, roller, betonkeverő, ÉS 2017. okt. 20.)

“Minden értékünk színlelt… Mi a szabadság? Megvan a választási lehetőségünk, hogy az egyik vagy a másik autót vásároljuk meg? Ez a szabadság színlelése.” (Baudrillard)

Itt hozzászólhat!