Tudtam eddig is a hallgatólagos tudásról: “többet tudhatunk annál, mint amennyit el tudunk mondani” (Polányi Károly). Azt is tudtam, hogy ennek legfőbb ismérve: hogy nem verbalizálható. Polányi példája: a kerékpározás megtanulása. Egy másik példa, én ezzel szoktam illusztrálni: a cipőfűző megkötése. Harmadik: az emberi arc felismerése. Felismerünk valakit az arcáról, de ha megkérdezik, hogy miért, nem tudjuk elmondani. (Egy szemüveges barátom egyszer levette a szemüvegét: egy idegen ember állt előttem; Umberto Econak is vannak hasonló példái.) Zenés környezetben megszeretjük a zenét. Munkafolyamatot, sportot csoportban és verbalizálás nélkül sajátítunk el. Polányi elmélete azonban nem a semmiből lett, csak a Máté-effektus (“tudománycsinálás”) miatt elhomályosulnak az előzmények. Szívós Mihály az érzékelést-érzékelhetőséget középpontba emelve követi végig a hallgatólagos tudással kapcsolatos filozófiai meglátásokat az ókortól napjainkig. Számításba jöhet: a lelkiismeret hangja (Szókratész), az intuíció, az észjárás, a valószínűség, jártasság, készség, küszöb alatti észlelés, kontextuális tudás. Fontos a személyes tudásátadás (Quintilianus) és a sensus communis (közös érzék, Arisztotelész), a kétfelé érvelés, a kettős figyelem, “óceáni érzés” (indiai filozófia). Ebben a körben helyezi el Freud tudattalanját, de még Pető András konduktív pedagógiáját is. Ami Szívós Mihály saját meglátása: az érzéki benyomások keletkezésének forrása és ritmusa, valamint az anyanyelvi hallgatólagos tudás természetének feltárása: a hallás előtérbe helyezése, az indexikalitás kiemelése, ami módosulást jelent Polányi látáscentrikus szemléletmódjához képest: “az anyanyelvet, a gondolkodásunk nyelvét és a tudás egyik fő hordozóját elsősorban hallás útján és nem utolsósorban hallgatólagos tanulással sajátítjuk el” (263). Magam is megfigyeltem, sőt tanítom: nyelvi hibáinkat jobban észrevesszük, ha a szöveget halljuk (hangosan olvassuk) (288). (Szívós Mihály: Fordulópontok a hallgatólagos tudás és a tudattalan felfedezés-történetében. A hallgatólagos tudás általános elmélete. Magyar Szemiotikai Társaság-Loisir Könyvkiadó, Bp., 2017. 334 oldal.)

Itt hozzászólhat!